Sématerápia: az önértékelés, illetve a csökkentértékűség érzése mélyen gyökerező pszichológiai állapot. Visszatükröződnek felnőttkorban is aktív sémáinkban, és a sématerápia alkalmazása során azonnal fókuszba kerülnek.
A gyermekkori élmények jelentős szerepet játszanak az önértékelés kialakulásában, ugyanakkor genetikai hajlam és biológiai tényezők is állhatnak a problémák kialakulása mögött.
A sématérkép a “nem jól teljesítő” sémamódokat tárja fel. Gyakorlatban való alkalmazása hozzásegíti az egyént, hogy ne a saját görbe tükrén keresztül lássa saját magát, hanem egészséges felnőttként, megtámogatva a belső “Kicsi Én”-jét, az érzelmi válaszok korrigálása közben.
Gyermekkori tapasztalatok
Kritikus vagy érzelmileg távolságtartó szülők
Ha a gyermek gyakran kapott negatív kritikát, vagy ha a szülők nem mutatták ki a szeretetet és az elismerést, a gyermekben kialakulhat az az érzés, hogy nem elég jó. Sokszor maga a szülő sem veszi észre, hogy a gyermek habitusa jóval érzékenyebb, mint az övé. Esetleg a szülő olyan élethelyzetben van, hogy mindennapos küzdelem fenntartania magát, pl. munkanélküliség vagy elvált, esetleg segítség nélküli, gyermekeit egyedül nevelő szülő esetében.
Az is lehet, hogy maga a szülő is rideg, távolságtartó környezetből jön, és képtelen melegséget, szeretet adni a gyermeknek, mivel ő maga sem kapta meg azt. Az is lehet, hogy a gyermek személyisége és érzelmi beállítottsága nagyon más, eltérhet a szülőétől, így nem biztos, hogy az a bizonyos szeretetnyelv egymásra talál.
Túlzott elvárások
A szülők irreális elvárásai miatt a gyermek állandóan úgy érezheti, hogy nem felel meg, ami tartósan csökkentheti önbizalmát. Elég arra gondolnunk, hogy egy negatív életszemléletű, aggályoskodó szülő minden percben arra gondolhat, hogy ha nem mutat magas mércéjű iránymutatást, akkor a gyermekből „nem lesz semmi”. Azaz a gyermeknek nem lesz jó szakmája, diplomája, megélhetése, és a társadalom majd őt, a szülőt bélyegzi meg azért, mert nem tett meg mindent, hogy megfelelően nevelje és irányítsa a gyermekét.
Bántalmazás vagy elhanyagolás
Nem csupán a fizikai, vagy szexuális bántalmazás, hanem az érzelmi elhanyagolás is traumatikus hatású lehet, és mély sebeket hagyhat az önértékelésben. Általában nem szoktuk kiemelni az érzelmi elhanyagolást, mert nem tűnik fel azonnal, pedig szélesebb körben is elő szokott fordulni.
Megfelelő irányítás, támogatás, példamutatás nélkül egy gyermek nem tud jó megküzdési stratégiákat elsajátítani akkor, ha nem foglalkoznak vele, nem érdeklődnek utána és nem segítenek neki akkor, ha akadályokba ütközik.
Testvérek közötti összehasonlítás
Ha egy gyermeket rendszeresen összehasonlítanak a testvéreivel, vagy ismerős gyermekével, és kevésbé értékesnek ítélik meg, az csökkentértékűségi érzést eredményezhet. Mindenkiben vannak képességek, és nem biztos, hogy csak az az érték, ha valaki jó kognitív képességekkel rendelkezik. Van, akinek a kézügyessége, van, akinek a természete (segítőkész) jobb. Azokat az erősségeket kell előtérbe helyezni, melyek a gyermek adottságait kiemelik. Nem csupán az iskolában, de már otthon is bullying tárgyává válhat egy olyan kisfiú, aki ügyetlenebb a labdával, vagy agy olyan kislány, aki duci, vagy csendes.
Társadalmi és kulturális hatások
Szépség- és teljesítményideálok
A média által sugallt, idealizált testkép és a sikeresség eszményképe számos egyénben elégedetlenséget és kisebbrendűségi érzést válthat ki. Fontos megjegyezni, hogy az érintett személynek nem feltétlenül kell objektíve „kevésbé esztétikusnak” lennie ahhoz, hogy önmagát ilyen módon érzékelje. 
A testképzavarok és az alacsony önértékelés gyakran nem a tényleges fizikai megjelenésből, hanem az észlelt eltérésekből fakadnak. Természetesen nem mindenki rendelkezik a társadalmilag favorizált tulajdonságokkal – például magas, karcsú, atletikus alakkal vagy szimmetrikus arcvonásokkal –, ez azonban nem vonja kétségbe az egyén vonzerejét, vagy esztétikai értékét, amely számos más tényezőből is fakadhat.
Szociális összehasonlítás
Az összehasonlítás azonban nemcsak a megjelenésre korlátozódik. A szakmai sikerek, társadalmi státusz, anyagi helyzet vagy életmódbeli döntések terén is gyakran kialakul az a meggyőződés, hogy mások többet értek el, vagy boldogabb életet élnek. Ezek az észlelések különösen károsak lehetnek, mivel az egyén gyakran figyelmen kívül hagyja saját körülményeit, erőfeszítéseit és értékeit, miközben irreális mércékkel méri önmagát.
Az állandó összehasonlítás érzése továbbá nemcsak az önbizalmat áshatja alá, hanem az – önértékelés kárára – szorongást, frusztrációt és elégedetlenséget is okozhat, különösen akkor, ha az egyén nem tudja elérni azokat az eszményeket, amelyeket mások mutatnak. Az ilyen mintázatok hosszú távon negatívan befolyásolhatják az érzelmi jólétet és a mentális egészséget.
Fontos kiemelni, hogy az önértékelést nem másokhoz viszonyítva kell, hogy meghatározzuk, hanem saját belső értékeink, fejlődésünk és önmagunkkal szembeni reális elvárásaink alapján.
Diszkrimináció és kirekesztés
Azok, akik etnikai, nemi, szexuális orientáció vagy más különbségek miatt diszkriminációt tapasztalnak, nagyobb valószínűséggel küzdenek önértékelési problémákkal. Gyermekkorban a szülők, tanárok, osztálytársak is sokat javíthatnak ezen a megítélésen, amennyiben a helyes étkezés, sportolás, ápoltság kérdése, illetve a másság helyén való kezelése téma otthon és az iskolában.
A gyermeket fel kell készíteni és szembesíteni a hiányosságaival vagy másságával, ugyanakkor kezelési technikát, megküzdési stratégiát is ajánlanunk kell neki, egyébként veszélyeztetett, és felnőtt korára sérülékeny marad.
Érdekel az önismeret és a személyiségfejlődés?
Csatlakozz és fedezd fel a sématerápiát egyénileg vagy csoportosan!
Ha úgy érzed, hogy te, vagy egy hozzád közel álló személy érintett lehet, ne habozz segítséget kérni! Részletes információt e-mailen kérhetsz.